EGÉSZSÉG
HAZUGSÁG SÓ
A lap tartalma:
> Só - mítosz
> A hiponátrémia és
tünetei
> A renin-angiotenzin
rendszer (dr. F.
Batmanghelidj)
> Tiszta só (Miklósi
István)
> A
káliumproblémáról
(Harmathy Ildikó)
> Recenzió (Miklósi
István)
SÓ - MÍTOSZ
(Fontos kapcsolódó
információ van a
következő, - "STOP
SÓ!" menüpont alatt
is!)
Alább, több cikk
olvasható egymás
alatt. Nagyon
hosszuak. Mégis, azt
javasolom hogy
akinek fontos az
egészsége, olvassa
végig. Ha
pillanatnyilag nincs rá
elég ideje, térjen
vissza később, de
mindenképpen
szakitson rá időt! S
bár attól hogy
elolvassa nem lesz
egészségesebb, de
tisztán fog látni!
Már belénk ivódott,
ezért eszünkbe se jut
hogy amit a sóról
állítanak az nem a
valóság, hanem annak
elkendőzése, ferdítés.
Mondja orvos,
dietetikus,
természetgyógyász és
rengeteg önjelölt
gyógyító, sőt, már a
csapból is az folyik
hogy a só káros a
szervezetünknek,
hiába ez szemen-
szedett hazugság.
A sóval egészen addig
nem volt semmi "baj",
amíg a földeket nem
kezdték a
szervestrágyázás
mellett (ill. később
ahelyett) kálisóval
műtrágyázni.
Megközelítőleg
azonos időben
"derült ki" hogy a só
ártalmas. (Nyilván
nem érdek nélkül....)
Történt ez az 1960-as
években, majd azután
erősödött fel és
terjedt, lett belőle egy
- úgy tűnik
kiirthatatlan - dogma,
egy mítosz.
Addig nem volt
ártalmas a só, nem
betegedett meg tőle
senki, éppen
ellenkezőleg.
Manapság persze ez
nem modható el a
boltokban kapható
sóról, mindenesetre a
NaCl nem ártalmas
ma sem, gondot csak
akkor okozhat ha
nem eszünk belőle
eleget, azaz ha nem
elégítjük ki a
szervezetünk nátrium-
igényét,
hiányállapotot
generálva,
minekutána valóban
fellép majd nem is
egy betegség.
Alább, igyekszem
megvilágítani hogy
mindez miért történik
így.
Folyamatosan
lebeszélnek a só
fogyasztásáról. De,
legalább ekkora baj
hogy már a só sem az
ami....
Szöges ellentétben
azzal amit állítanak, a
só egészéges, mi
több, a só gyógyít.
A régiek még
ismerték, használták
pakolásnak a fájó
testrészre, fülre, stb.,
fürdővízbe tették.
Pl a fejfájásnak több
típusa ismeretes,
melyek közül több, a
nátrium hiányával is
kapcsolatos. Érdemes
egy próbát tenni:
tegyünk 2 liter tiszta
vízbe 8-10g (1-2
mokkáskkanálnyi) sót,
(tiszta NaCl-t!) várjuk
meg amig
maradéktalanul
feloldódik és ezt a sós
vizet igyuk egész nap.
Bárki kipróbálhatja,
teljesen veszélytelen,
legfeljebb nem segít
ha nem ez volt a
panasz oka.
Egyre több helyen
lelhető fel a valóság a
sóról. A sót már
rehabilitálták is:
kiderült hogy nem
emeli a vérnyomást
mint ahogyan azt
állították/állítják a
nekünk "jót akarók",
éppen ellenkezőleg.
Azonkívül pedig,
nagyon úgy fest, hogy
a só (NaCl)
fogyasztásáról való
lebeszélés szándékos.
Sokan állítják, hogy
növényi étrend mellet
szükségtelen
megsózni az ételeket,
sőt, a sót egyenesen
méregként állítják be.
A növények valóban,
önmaguk is sósnak
hatnak. Csakhogy, azt
a kálisó okozza. A
kálium pedig méreg!
A nagy adagban
egyszerre bevitt
kálium károsítja a
szivet, a napi
rendszerességgel akár
csak kis mennyiséggel
is több kálium pedig
hosszú távon öl,
beteggé tesz úgy,
hogy azt senki nem
veszi észre! Ráadásul,
nem is lehet utólag
kimutatni!
A kálium a sejten
belül, a nátrium a
sejten kívüli térben
van. Ebből (is)
következik, hogy a
nátrium az ami
folyamatosan ürül a
szervezetünkből és
nem a kálium,
éppenezért, nem a
káliumot kell
folyamatosan nagy
mennyiségben pótolni
hanem a nátriumot!
Aki mást állít az nem
mond igazat! Lehet
hogy tudatlanságból
hangoztatja a vélt
igazságát, lehet hogy
szándékosan terjeszti
a hamis, félrevezető
és egészségromboló
dogmát.
Szándékos népirtás
folyik! Ugyanis, a
nátrium hiánya,
ugyanakkor a kálium
akár csak kismérvű de
folyamatos
túladagolása nemcsak
beteggé tesz, hanem
nemzésképtelenné
teszi a férfiakat! A
folyamatos
túladagolást célozza a
boltokban kapható só
is, melyeknek szinte
mindegyikében, a
nátriumot mintegy
40-90%-ban káliumra
cserélték, holott azt a
magyar szabvány tiltja
is! (Aki ezt nem hiszi,
sziveskedjen
ellenőrizni ha
lehetősége van.)
Nagyon nem mindegy
hogy milyen sót
használunk. Csak a
patikákban kapható
tiszta nátriumklorid.
(Már ha adnak,
ugyanis a legtöbb
patikában
elutasítanak).
Melyiket válasszuk,
NaCl vagy tengeri-só?
A tengeri-só
előnyeként emlitik
hogy abból nem
vontak ki semmit,
minden földi
ásványianyagot
tartalmaz. Viszont az
is igaz, hogy csak a
nátrium és a kálium
képes önmagában is
közel teljes egészében
felszivódni, minden
más ásványianyagot
csak szerves (pl
kelátolt) kötésben
tud jól hasznosítani a
szervezetünk. Vagyis a
tengeri só egyéb
anyagai nem
szivódnak fel
hatékonyan. S az is
igaz, hogy amiért a
sóra elsősorban van
szüksége a
szervezetünknek, az
egyedül a nátrium.
Ráadásul a tengeri
sók többségét is
dúsítják káliummal!
Persze, ebben is lehet
kételkedni, de mint
mindig, ezesetben is
az ellenőrzés a
megbizonyosodás
legjobb módja.
(A "tengerisóra"
lentebb még
visszatérek.)
A sóra (NaCl) igenis
szükség van,
mégpedig abban a
mennyiségben,
amennyit a magyar és
minden más nép is
fogyasztott kb az
1970-es évekig - napi
10-18 gramm - és tőle
soha se volt vagy lett
beteg! Ugyanis,
ekkora mennyiségre
van szüksége a
szervezetünknek
ahhoz hogy
egészséges maradjon!
(S nem a ma
általánosan ajánlott
mindössze 2-3g-ra, ill.
még kevesebbre
minthogy egyesek
szerint akár 0,2g is
elég....) A "jóakarók"
óriási károkat
okoznak a nekik hivő
emberek
szervezetében, mert a
nátrium megvonása
miatt a szervezet
kényes elektrolit
egyensúlya felborul,
ami pedig hosszabb
távon szív és
érrendszeri
betegségeket, magas
vérnyomást, agyi
történéseket,
belsőszervi
elváltozásokat,
veseproblémákat fog
okozni. A só (a tiszta
NaCl) szükséges napi
mennyisége 10-18g
közötti(!) - 2l tiszta víz
elfogyasztása mellett.
""A nátrium és a
kálium együtt
felelősek a
szervezetünk
vízháztartásáért.
Áramvezető sóoldat,
ún. "vérelektrolit"
veszi körül az emberi
sejteket. Ha a
vérelektrolitban a
kálium az
elfogyasztott
ételektől italoktól túl
sok lesz,
(antifiziológiás
mennyiségű lesz,)
meghibásodik a
sejtmembránban a
"nátrium-kálium
pumpa", vagyis a
sejtműködés. Ha ez
sokáig fennáll,
tönkremennek a
sejtek és szervek, a
test egyre betegebb
lesz.
Az első élet a
tengerekben
keletkezett, a
tengerek minden élet
alapja.
A vérelektrolit, a 99%
víz, 0,9% konyhasó
(NaCl), 0,03% kálisó
(KCl) arány esetén
optimális, ez az ún.
"fiziológiás" arány.
Az őskorban, az első
sejtek idején, s ma is,
ilyen a nátrium és
kálium aránya az
óceánokban. Az
emberi magzat által
kortyolgatott
magzatvízben is ilyen,
s a víz- és sópótlási
célra alkalmas orvosi
infúziós (Ringer-)
oldatban is. Az
emberi (és állati)
szervezet
automatikusan
törekszik a
fenntartására, vagy
eltérése esetén a
minél előbbi
helyreállítására."" (
Tejfalussy András).
Naponta kell pótolni
a nátriumot, melynek
elsődleges forrása a
só.
A nátrium
létfontosságú. A
növényi élelmiszerek
sós ízét a kálium adja.
A növényi
élelmiszerekben a Na
és a K aránya
fordított, vagyis a
kálium óriási
túlsúlyban van a
nátriumhoz képest.
Elmondható, hogy a
növények a korábbi
időkhöz képest
manapság legalább
egy nagyságrenddel
több káliumot
tartalmaznak, -
köszönhetően a
kálisó-műtrágyák
elterjedésének és a
vele kapcsolatos téves
állításnak, miszerint a
kálisótól sokkal
jobban fejlődnek a
növények. (Ez ugyanis
nem igaz, mert a
kálisóval mindenkor
együtt adagolt
nitrogén az, ami a
növények nagyobb
növekedésére ill.
hozamára hat!) Ezért,
a növényi táplálékok
fogyasztása só nélkül,
hosszútávon
garantáltan
egészségromboló! Ez
(!) a valóság a sót
illetően! Nem kellene
tehát arról lebeszélni
a népet!
A sóról való
lebeszélés a gyerekek
esetében a
legkártékonyabb, a
megvonása, a hiánya,
a növekvő szervezet
számára különösen
veszélyes. Legdurvább
azomban, hogy nem
átallják a várandós
anyákat is a sóval
riogatni, bebeszélik a
káros hatását, egy
életre beteggé téve
ezáltal a születendő
gyermekeket. Így,
garantált lesz a
gyógyszerfogyasztás,
ami a
gyógyszerbiznisz
érdeke. Garantált lesz
a korai elhalálozás.
Garantált lesz a rossz
születési és halálozási
arány is, mert a
kálium a férfiak
nemzőképességét
erősen befolyásolja,
rontja (kevés lesz az
élő sperma). Többek
közt ez is oka annak
hogy a magyarok
körében a születések
száma rendkívül
alacsony.
A sófogyasztás
mérséklésével
kizárólag a
gyógyszeripar nyer,
azáltal hogy a
szervezetbe
bejuttatott, a
szükségesnél
aránytalanul
kevesebb nátrium s
ugyanakkor a
szükségesnél
aránytalanul több
kálium, rendkívül
egészségromboló!
Sajnálatos hogy az
orvosi egyetemeken
sem a valóságot
tanítják, nem csoda
hát hogy az orvosok
többsége nem is tudja
a valóságot (!) -
tisztelet a (kevés)
kivételnek.
Már a fiziológiás
infúziós Ringer-oldat
élettanilag optimális
kálium dózisát is
kevésnek tanítják, s
sokkal nagyobb
káliumdózist írnak le
optimálisnak. (Orvos
továbbképző; Intézeti
kiadványai 7.
Folyadék elektrolit
háztartás. Szerkesztő:
dr. Schwarczmann
Pál, lektorálta dr.
Boda Domonkos. 142.
oldal. Medicina
Könyvkiadó,
Budapest, 1968)
A „Fekete Angyal”
kisebb napi kálisó
dózissal gyilkolt, mint
az a napi 6-8 gramm,
(ill. esetenkét még
annális több,) amit
Schwarczmann és
Boda dr általános
alkalmazásra javasol!
Szerencsére nem
lehetetlen fellelni mi
az igazság, - hiszen
kutatások folynak a
napjainkban is, de így
volt ez régebben is, -
számos írás látott
napvilágot, könyvek
jelentek meg, melyek
a nátrium és a kálium
szervezetre gyakorolt
hatásaival
foglalkoznak. Egyet
ezek közül hadd
ajánljak mindenki
szives figyelmébe:
kérem, sziveskedjenek
elolvasni a
"TECHNIKA A
BIOLÓGIÁBAN 8. A
BIOLÓGIA AKTUÁLIS
PROBLÉMÁI" (
MEDICINA
KÖNYVKIADÓ
BUDAPEST, 1976)
című könyv azon
részét, melyet Dr.
Szabó Dezső írt "A
mellékvesekéreg
biológiája" címmel.
Általa világossá válik,
mit okoz valójában a
szükségesnél
kevesebb nátrium és/
vagy a szükségesnél
több kálium.
S néhány egyéb
bizonyíték még
(idézetek):
Gimnáziumi
tankönyvből idézem a
következőket:
(Dr. Baksay Zoltán -
Dr. Csákvári Béla - Dr.
Kónya Józsefné.
KÉMIA III. osztály.
Tankönyvkiadó,
Budapest 1991.)
"Nátriumklorid (NaCl)
A kősó, vagy
hétköznapi nevén
konyhasó, a
legfontosabb
nártiumvegyület.
Egyformán
nélkülözhetetlen az
élő szervezetek és az
ipar számára.
A biológiailag
létfontosságú, Na+-
és Cl- -ion elsősorban
konyhasó formájában
kerül az élő
szervezetekbe. (A Na+
-ion a
töltésszállításban és
az ingerreakciókban
vesz részt, a Cl- -ion
az ozmotikus
egyensúly fenntartása
szempontjából
fontos.) Az ember
naponta kb. 12 gr
NaCl-ot ürít ki a
szervezetéből. Mivel
ennyi sót a táplálékok
nem tartalmaznak, az
ételek sózásával kell a
pótlásról
gondoskodni.
Különösen növényi
táplálkozás esetében
fontos, hogy
elegendő mennyiségű
só jusson a
szervezetbe, tekintve,
hogy a növények alig
tartalmaznak NaCl-ot.
(Pl. a szarvasmarhák
etetéséhez is
rendszeresen
használnak vasoxiddal
kevert sót, az ún.
marhasót.) Az orvosi
gyakorlatban a NaCl
0,9%-os oldatát, az
ún. fiziológiás
konyhasóoldatot
használják
vérveszteség
pótlására, kiszáradás
ellen. Infúzió
formájában
közvetlenül a vérbe
juttatják az oldatot.
Sót használ az
élelmiszeripar
konzerválásra (húsok,
halak sózására,
konzervlevek
készítéséhez),
hűtőkeverékek
előállítására (a telitett
konyhasóoldat -21
fokon fagy meg.) A
szappangyártásban,
szerves festékiparban
kisózásra alkalmazzák
a nátrium-kloridot...."
Gyógyszerész
tankönyvből:
(Dr. Kiszely György és
Dr. Hársing László:
Gyógyszerész
továbbképzés
Biológiai és élettan
alapismeretek, 90.
oldal. Medicina,
1958.)
"A Ringer-oldat,
melynek összetétele a
szív igényeinek
legjobban megfelel:
0,9% NaCl; 0,03% KCl;
0,025% CaCl2 és 0,02%
NaHCO3-ból áll."
Vagyis 2 liter vízhez
18gramm NaCl-t!
Mert ez, "a szív
igényeinek legjobban
megfelel"!
Az izotóniás-, vagy
izoozmotikus oldat,
biológiai értelemben
olyan oldat, amelynek
ozmózisos nyomása a
sejten belüli
ozmózisos nyomással
azonos. Emberben ez
0,9%-os NaCl-oldat
koncentrációjának
felel meg.
"A fiziológiás só-
oldatot
folyadékveszteség
esetén, vértérfogat
pótlására, kiszáradás
elkerülésére
alkalmazzák. A sejtek
membránjukon, mint
féligáteresztő hártyán
képesek vizet felvenni,
vagy leadni, ezáltal
alakjuk változik, és a
sejten belüli
koncentráció-
viszonyok
megváltoznak. Ez
komoly zavarokat
okoz a sejten belüli
folyamatok normális
működésében. Ha a
vér hipoozmotikus
folyadékba kerül, az a
vörösvértestek
duzzadását,
kipukkadását
(hemolízisét)
okozhatja. Ha viszont
a vér töményebb,
hiperozmotikus
folyadékkal kerül
kapcsolatba, akkor a
vörösvértestek vizet
veszítenek, buzogány
alakot vesznek fel.
Egyik esetben sem
képesek ellátni a
szerepüket."
( http://
www.ttk.pte.hu/
biologia/genetika/
libr_gen/
kisbiol567.pdf
)
"Az intenzív
betegápolás elmélete
és gyakorlata" (Dr.
Varga Péter és társai,
Medicina könyvkiadó,
Budapest 1977.)
tankönyv szerint:
A vérbe, egy órán
belül a szervezetbe
juttatott, több mint
0,8 gramm kálium
már okozhat nagyobb
mint 5mmol/liter
káliumszintet a
vérben, vagyis
veszélyesen mérgező
lehet. "Tünettára az
ideg-izomtevékenység
gátlása, az általános
izomgyengeség, a szív
dilatatioja és
ritmuszavara,
valamint az
érzészavarok a
jellemzőek. Az EKG-n
a magas, sátorszerű
T-hullámok, a QRS-
komplexus
kiszélesedése, a Q-T
idő megrövidülése,
szárblokk kialakulása,
a P-hullámok
ellapulása a
leggyakrabban
előforduló eltérések.
Ha a se-K szintje 7-10
mval/l fölé
emelkedik,
kamrafibrillációval,
továbbá diastolés
szívmegállás
veszélyével lehet
számolni."
Várhegyi Lászlótól:
”;....a kálium a
sejtekben van és csak
5-6 %-ban mobil, a
nátrium viszont a
sejtek közötti
állományban van és
65%-a mobil. Tehát
azt kell pótolni, ami
gyakran és nagy
mennyiségben ürül,
az pedig a nátrium.
Ha felborul a
nátrium-kálium
ionegyensúly, megáll
a szív, bármilyen erős
és fiatal is az ember.
Ezért nincs szükség a
só külön
káliumozására, sem
káliumjodiddal, sem
káliumkloriddal. A
magyar és a lengyel
„Fekete Angyal"
káliummal ölte meg a
betegeit. A kálium
annyira illékony a
szervezetben, hogy
csak a szívbelhártyán
lehet regisztrálni
boncoláskor, s akkor
is csak rövid ideig.
Sajnos 100
boncolóorvosból kb
2-3 fedezi csak fel a
káliummérgezést. A
műtrágyázás miatt
amúgy is káliummal
telítettek a
növényeink és az
állataink, melyek
ezeket a káliumban
dús növényeket
fogyasztják.”
A hiányos NaCl-
pótlástól besűrűsödik
a vér, ettől romlik a
vérkeringés és emiatt
lassanként
tönkremegy a vese és
minden más szerv is.
A kálium-túladagolás
viszont (elsősorban)
szív-, vese- és
idegrendszer károsító.
"A belgyógyászat
Alapvonalai 2." (Prof.
Dr. Magyar I. - Prof.
dr. Petrányi Gy.,
Medicina Orvosi
Könyvkiadó Budapest,
1967.) egyetemi
tankönyv szerint, egy
egészséges felnőtt
veséinek többlet
kálium-eltávolítási
sebessége kisebb,
mint 2,2 - 3,6 gramm/
nap, s azt is írja, hogy
ha a szájon át bejutó
kálium az ételből és
italból ennél
gyorsabban jut be a
vérbe, akkor kálium-
túladagolási
mérgezésre,
hiperkalémiára
jellemző torzulások,
szívműködésben
romlás fog
bekövetkezni.
A kálium túladagolás
nagyon komoly
negatív kihatással van
a férfiak
nemzőképességére (!).
Ez nagyon sokban
járult hozzá, hogy a
legutóbbi 30 év során
1 millióval kevesebb
magyar született, mint
amennyi meghalt!
Ki ezért a felelős?
Mindenki aki a
nátriumhiány/kálium
túladagolás mellett
érvel!
A kálisó, lassan ölő
méreg. Káliumból a
szükséges napi
mennyiség 400-600mg
és nem az ajánlott
3000-5000mg.
Olyannyira mérgező,
hogy 800mg kálium
egyszerre bejutva a
szervezetbe már
vesekárosító! Ennél
fogva, káros a
boltokban árusított
sók többsége,
melyben a nátriumot
40-90%-ban káliumra
cserélték (holott a
Magyar szabvány ezt
tiltja is)!
A szervezet által
elviselhető
legnagyobb kálium-
dózis max. 3,6
gramm, de csak, 24
órán belül
egyenletesen elosztva!
"Magyar Imre –
Petrányi Gyula A
belgyógyászat
alapvonalai, Egyetemi
tankönyv, hetedik,
átdolgozott kiadás,
Medicina kiadó 1969,
első és második
kötet" szerint is, a
napi
káliumszükségletünk
~400mg!
A kálium, a
szervezetünkben egy
nagyon kényes
egyensúlyú elektrolit
alkotója. Az emlitett
tankönyv nyomán az
is kijelenthető, hogy a
laboratóriumi
vérképelemzés
alkalmával
feltüntetett nátrium
határértékei
úgyszintén hamisak
amennyiben
szélesebb határokat
adnak meg a valóban
megfelelő értékeknél:
ha bárkinek a
laboreredményén a
nátrium 140 és
144mmol/l közötti
értéktől a
legcsekélyebb
mértékben eltér,
akkor a
szervezetében a Na
koncentrációja nem
megfelelő.
Az optimális érték:
142mmol/l. A
laboratóriumok által
megjelölt, 140mmol/l-
nél alacsonyabb
határérték, elfedheti
a szervezet Na
hiányát!
A dogma szerint, a
"sok" SÓ károsítja a
vesét. Ferdítés! Azért
ferdítés, mert a
kálium károsítja a
vesét és nem a
nátrium! Amikor a só
kiválasztása
problémás,
jellemzően azt nem a
nátriumklorid okozza,
hanem a kálisóval
dúsitott hamisitott só!
Ugyanis a
szervezetünk képes
akár napi ~40g
nátrium kiválasztására
a legcsekélyebb
károsodás nélkül.
Ezzel szemben a
veséink
káliumeltávolítási
sebessége legföljebb
2,2-3,6g/nap!
A hozzáadott kálisó
mértéke eltérő,
20-90%. 40%-os
dúsítást véve alapul,
19,5 g sóban 5,4 g
nátrium és 3,6 g
kálium van.
Ilyenformán, a bolti
hamisitott sóból napi
mintegy ~19,5 gramm
már valóban lehet
vesekárosító!
A "jóakaróink" azt
tanácsolják,
csökkentsük a só
bevitelt, számoljunk,
nézzük meg a
cí <
